A területet 1923-ban osztották ki házhelyeknek. A benépesülés viszonylag gyorsan folyt, így az 1920-as évek vége felé már szükségessé vált az iskola építése is. 1928-ban fejezték be 2-2 tanteremmel és egy nevelői lakással a Karcagi u. 28/a és a 35. szám alatti épületeket, előbbit a református, utóbbit a római katolikus egyház építtette. (A tornyos iskola és a csengős iskola) Később, 1932-ben épült a Karcagi u. 26/a szám alatti két tantermes épület a református egyház számára (szirénás iskola).
Dr. Petri Pál, a vallás- és közoktatási államtitkár, aközség országgyűlési képviselője sok segítséget nyújtott a két felekezeti iskola felépítésében, melyet a község lakosai azzal köszöntek meg neki, hogy a Göre-telep később az ő nevét vette fel.
Kezdetben a tanítás a katolikus iskolában 6. osztályig folyt, míg a református gyerekeknek 5-6. osztályban be kellett járniuk a mai Kálvin téri iskola elődjébe. A tanulói létszám a „felszabadulás” előtt: kb. 150 fő római katolikus vallású és kb. 280 fő református.
A 2. világháború és az azt követő hónapok során a tanítás szünetelt, az épületeket megrongálták, s így a felújításokat követően 1946. szeptemberétől indulhatott újra a tanítás. 1948-ig népiskolaként működtek, a református rész az ú.n. Nagylányiskolához, míg a katolikus rész a Szt. Imre Herceg Iskolához tartozott.

Az államosításkor 8 osztályt indítottak összesen 674 tanulóval és 6 nevelővel. A termekben télen a gyerekek fáztak, a berendezés kevés volt és kopott, a szemléltető eszközök hiányoztak, de a villanyt már bevezették. A tanulók gyakran kimaradtak az iskolából tanszerhiány, de főleg ruhátlanság miatt (ez utóbbi miatt 1948-ban 101 tanuló hiányzott rendszeresen). Sok családban a nagyobb gyerekeket mezőgazdasági munkára fogták iskola helyett.
Egy 1956-os jelentés szerint az iskola állapota és felszereltsége sokat javult, példamutatóvá vált, az udvart fákkal ültették be. A tanulók hiányzása egyre csökkent, a szakos ellátottság is javult, a tanárok cserélődése is megállt. (6 főről 20-25 főre emelkedett a létszám.)
Az 1960-as évek elején épült meg a Karcagi u. 28/b szám alatti épület 5 tanteremmel és szertárhelyiségekkel. A felső tagozaton így már csak délelőtt folyt tanítás, míg az alsós évfolyamokon még egy ideig váltott tanítás volt a jellemző. A napközit 1955-ben indították el külön épületben.
Eleinte 1, majd 3 csoport működött. Az ezt követő években több irányba is bővítették az egyes épületeket, így a váltott tanítás az alsós évfolyamokon is megszűnt. Később az ú.n. sárga iskola és a szirénás iskola visszakerült az egyházakhoz, így a 28/a szám alatti épületet (piros iskola) szükséges volt kibővíteni.